A miniszterelnök szerint küzdelmes ősz elé nézünk, az euró a spekulánsok erős támadása alatt áll, ezért a következő tíz év az egyre mélyülő gazdasági válság elleni harcról fog szólni.

Orbán Viktor a nagykövetek értekezletén beszélt a magyar nemzetgazdaság érdekeiről is, elmondta, hogy bizonyos kérdésekben (pl. egységes európai adózás) akár az Unióval szembemenve is érvényesíteni kell saját szempontjainkat, meg kell erősíteni a gazdasági kapcsolatokat Kínával, Oroszországgal és az arab államokkal.

Küzdelmes ősz elé nézünk mindannyian, mindegy, hogy városban, falun, vagy tanyán élünk, számunkra a küzdelem egyetlen formában fog megnyilvánulni, sárga csekkekben és a rajtuk található egyre nagyobb befizetendő összegekben. A küzdelem minden politikai lózung nélkül nehezebb megélhetést, növekvő adóterheket, egyre rosszabb minőségű élelmiszert, a télen bekövetkező fűtési gondokat, kínai, vagy még hordható minőségű használt angol ruhát jelent.

Így küzd majd a válságban a magyar, miközben Simor András Jegybank elnök már jó előre kijelentette, hogy a nehéz helyzetben lévő devizahiteleseknek nincs ingyen ebéd. Az extraprofitra törekvő bankok tényleg nem adnak semmit ajándékba, árfolyamrögzítés címén az embert egész életére adósukká tehetik, kormányzati hozzájárulással, törvényesen, ez a híres ingyen ebéd.

Eközben az évszázadokon keresztül országunk egyik fő gazdasági mozgatórugójának számító agrárium teljesen leépült.

A magyar állattartási szektorban komoly likviditási gondok vannak, vagyis nincs pénzforgalom. Nincs kereslet, ami pénzt hozna, amiért érdemes lenne fejlesztésekre áldozni, a hajdan nagy múltú ágazat haldoklik, miközben az áruházak polcait elárasztja a kétes eredetű, és minőségű külföldi áru. A 80-as években még több nagy állami gazdaságban is folytak tudományos mezőgazdasági kísérletek. Izsákon és Kiskőrösön is azon dolgoztak, hogy a magyar pusztai körülményeket legjobban hasznosító húsmarha fajtát hozzanak létre. A kísérlet eredménnyel járt, igen jó takarmányhasznosító, nagy jövő előtt álló, igénytelen fajtát sikerült kitenyészteni, csak a szocializmusból a kapitalizmusba vezető rövid úton az eredmények elvesztek. A rendszerváltásnak és privatizációnak nevezett politikai cselfogás áldozataiként a telepek jelentős része külföldi tulajdonba került, a tenyészállatok pedig a vágóhídon fejezték be földi pályafutásukat.

A kiszélesedő globalizmus és az eredményorientált túlhajszoltság következtében már nálunk is megjelentek a génmanipulált vetőmagok. A génmanipuláció egyik célja például, hogy a növény elveszítse természetes szaporodási képességét, vagyis a vásárolt magból kikelő növény termése csíraképtelen. Ezáltal akarják a gazdálkodókat arra kényszeríteni, hogy minden évben új vetőmagot vegyenek és ne a sajátjukat vessék. Emellett folyamatosan elmaradnak a hagyományos földművelési technikák, a modern agrártechnikai felfogás már nem tartja fontosnak a szántást, inkább egymenetes talajművelésről beszél, amivel szerinte rengeteg gázolajat lehet spórolni de a tápanyag utánpótláshoz szükséges műtrágyákat bedolgozza. Ezzel a szöveggel lehet eladni a hatalmas traktorokat, új munkagépeket és a rengeteg műtrágyát, természetesen jelentős kamatot tartalmazó, de nagyon kedvező hitelkonstrukció keretében. Teljesen kiveszik azonban a helyes talajélet fenntartása, melynek az egészséges talajlakó organizmusok képezik az alapját, számukra nélkülözhetetlen az éves, rendszeres talajforgatás.

A termelők pedig az egyre nehezedő gazdasági helyzetben képtelenek a hitelek törlesztésére, elviszi a bank a szuper gépeket, vagy a fedezetül szolgáló termőföldet. Másik lehetőség, hogy a sikertelenségbe belekeseredett gazda maga válik meg birtokától, amit jó esetben megvesz a magyar szomszéd, de inkább valamelyik külföldieknek dolgozó strómancég. Így kerül ki a föld a magyar tulajdonból, rajta a megtermelt haszonnal, mert ne gondoljuk, hogy ők elfelejtettek szántani.

Tormási Ákos