Bizonyos bűnesetek és őrületek kultúrákhoz köthetők. London például egy olyan hely, ahol a Hasfelmetsző Jack végezhette szörnyű rémtettét, Ceske Budejovice ellenben olyasfajta, ahol a drogista uszkárja megharapja a segédlelkészt.

Breivik rémtette is a komor északon történt. Itt, Közép-Európában „sósabbak a könnyek”, groteszkebbek, kisstílűbbek. Az alábbi történetet a Piccolinóban hallottam, ki tudja, talán még igaz is. Idézem szó szerint a beszámolót: „Valamikor a 2000-es évek elején történt, hogy egy bizonyos fiatalember (a nevét kihúztam), mint azt te is tudod, a MIÉP egyik kerületi szekciójának volt az alappillére. Megbíztunk benne. Rábíztuk a helyi utánpótlás szervezését. Menjen – mondtuk neki –, barátkozzon, szerezzen új ismerősöket. Hát, mondhatom, ez sikerült neki! Összebarátkozott mindenféle alsókasztbeli férfiakkal, folyton velük lógott, s emiatt az egyetemi vizsgáit sem tudta becsülettel letenni. Otthonról jöttek, egyre csak jöttek a levelek, hogy mi van már azzal a diplomával, mely levelekre az illető ímmel-ámmal, a valóságot teljes mértékben figyelmen kívül hagyva válaszolgatott is, ám egyszer mindig eljön az igazság pillanata, s egy napsütötte délután azzal állt idős szülei elé, hogy – idézem – diploma nincs, ámde buzi lettem. (Háháhá! – röhögött fel eme résznél asztaltársam.) Kis falu, idős, régi vágású szülők. Az apja erre olyan pofont kent le neki, hogy a fal adta a másikat, majd kitagadta. Az illetőnek vissza kellett jönnie Pestre, de ott állt munka és pénz nélkül. Hogyan tovább? Figyelj, tanácsolta neki vigyorogva egy volt bajtársa a mozgalomból, menj és lépj be az SZDSZ-be. Ő ezt meg is fogadta, és azzal a szöveggel állított be az egyik szabad demokrata-pártirodára, hogy meleg vagyok, és üldöznek a nácik. Mindjárt ott is fogták, és most valami irodai piszmogást végez havi százötvenért.”

– Hát ez Közép-Európa – hajtotta fel sörét ismerősöm, s a norvég mészárlásról már nem beszélgettünk.

Pozsonyi Ádám