A Humanista Liga mai összejövetele a londoni események megvitatásával telt. Már az tetszett, ahogy Rácz úr – az örök anarchista – Clash pólóban jelent meg az ajtóban, és sátáni vigyorra trillázta a csapat hajdani slágerét: „London’s burning!”

Pék megvetően végigmérte:

– Tegye le oda magát, és ne fütyörésszen. Épp a híreket értelmezzük.

Szomszéd úr a sarokban ült – egy üveg frissen bontott szilvapálinka társaságában – és a napilapokkal zörgött. – Ezt figyeljétek! – emelte fel épp a hangját.

„A brit rendőrség tegnap beismerte, hogy hiba volt tüntetőként bánni az utcákon randalírozó bűnbandákkal”. No? Maguk szerint miért kezelik tüntetőkként azokat, akik rendőrre lőnek, autót gyújtanak, üzleteket törnek fel, és tartós használati cikkekkel megrakodva szaladgálnak búvóhelyükre, majd vissza.

Pék kibontott egy sört – mindig utálta a töményet, s megjegyezte: – Theresa May. Nő a belügyminisztérium élén? Csoda, hogy nincs rend?

„Visszautasítva azokat a felvetéseket, amelyek szerint szociális okokra vezethetők vissza a brit zavargások”. Ehhez mit szólnak? Önök szerint miért van az, hogy a magyar frankhitelesek – akik az anyagi megsemmisülés útján vannak – nem törnek-zúznak és nem robbantanak sehol? A magyar tönkrement családok tagjai miért nem tömörülnek bandákká, és miért nem törnek fel üzleteket? Még mindig nem mondtunk semmit.

Úgy éreztük, Szomszéd voltaképp hülye. Mindenki tudja a választ, akkor mit tesz fel ilyen kérdéseket? Aztán rájöttünk. Mert ezekre a kérdésekre sehol nincsenek válaszok. Olykor a kérdések sincsenek feltéve.

Pék letette a sört, s tárcájából egy megsárgult fotográfiát húzott elő. Két kakastollas csendőrt ábrázolt, szuronnyal.

– Elkelne egy ilyen szakasz most Londonban. Szegény, megtévedt polgártársak sűrű bocsánatkérések közepette vinnék vissza a műszaki cikkeket az áruházba. Erre sem mondtunk semmit. De nem is volt rá szükség.

Pozsonyi Ádám